Csendes harc a lelkünkben – amikor negyven felett minden túl soknak tűnik

A negyvenedik születésnap után valami átbillen. Nem látványosan, nem egyik napról a másikra, de észrevétlenül gyűlnek azok a hétköznapi terhek, amik korábban nem nyomtak le ennyire. A munkában már nem vagyunk a lelkes újoncok, otthon pedig a családfenntartói szerep súlya nem könnyebb, csak más alakot ölt. A férfi ilyenkor már nem a jövőt építi, hanem próbálja megtartani azt, amit eddig felépített – miközben egyre inkább úgy érzi, hogy lassan ő maga is elhasználódik.

A társadalom keveset beszél arról, hogy a férfiak is elfáradnak. Stressztől feszült éjszakák, fáradt reggelek, belső feszültségek, amiket senki nem lát, mert „egy férfi ne panaszkodjon”. És valóban, sokan nem is panaszkodnak. Inkább hallgatnak. A csendjük mögött viszont ott van a szorongás, a kiégés, az a kínzó érzés, hogy már nem elég jók – sem munkahelyi fronton, sem otthon, sem az ágyban. Ez utóbbiról különösen nehéz beszélni, pedig a potenciazavar gyakori és súlyos csapás lehet az önbecsülésre. A Kamagra vásárlás ilyenkor nem csupán megoldás, hanem néha az utolsó remény egy elveszni látszó önkép megtartására.

És mégis, van egy hely, ahol enyhülhet mindez: a kapcsolat, ha az valóban kapcsolat. A feleség, aki nemcsak társa, hanem szövetségese is ennek a csendes belső harcnak. Ha ő észreveszi, ha megérzi, hogy nem gyenge lett a férfi, csak elfáradt – akkor képes lehet lehámozni róla azt a láthatatlan páncélt, amit a világ kényszerített rá. Egy szerető érintés, egy elfogadó tekintet, egy nyugodt beszélgetés a nappali csendjében néha többet segíthet, mint bármelyik megoldás, amit kívülről keresünk.

A férfi negyven felett nem kevesebb, csak csendesebb. És ha ebben a csendben van valaki, aki hallja, akkor talán még minden rendbe jöhet.